Fontos-e hogy legyen példaképünk?!

„A példakép olyas valaki, akire felnézel, aki inspirál téged.”

Az emberek életében nagyon sokat jelent, ha van egy példaképük, akire felnézhetnek, akit követhetnek. Nagyon sok minden lehet példaképünk, például egy híres sportoló, költő, író, politikus, híres ember, énekes vagy színész, vagy akár a saját édesanyánk, édesapánk, testvérünk. Választhatunk értékes és igaz embereket, de gazembereket is. Ez attól függ, hogy milyen emberek szeretnénk lenni. Ezért nagyon fontos, hogy úgy válasszuk meg a példaképünket, hogy a viselkedésével, szokásaival a jó irányba tereljenek minket. Amikor még kevés a tapasztalatunk az életben, akarat nélkül keresünk egy olyan fajta személyt vagy személyeket, akiről tudjuk, hogy sok mindent megtapasztalt már az életben. Nagyrészt olyan példaképeket választunk, akiknek a tettei, felszólalásai nagyon szimpatikusak nekünk. Elkezdünk érdeklődni irántuk, majd egyre jobban elkezdjük utánozni a szokásaikat. Szeretnénk hozzájuk hasonlítani, a viselkedésünket az ő viselkedésükhöz igazítjuk. Szerintem fontos, hogy a példaképünk egy olyan személy legyen, aki viszonylag közel áll hozzánk, mint például az édesanyánk, vagy az édesapánk, hogy teljesen kiismerhessük és tudjunk hozzájuk fordulni segítségért, ha esetleg bajban vagyunk. Ha valaki nem választ magának példaképet fiatal korában, akkor nem alakul ki neki egy biztos alap, amire felnőttként építhet. Nem lesz önbizalma, könnyen kétségbe eshet, ha egy nagyobb megpróbáltatás elé kerül. Nem lesz, kisajátított értékrendje valamint gondosan kialakított személyisége. Hol a jókhoz, hol a rosszakhoz fog csapódni. Természetesen követni, és nem utánozni kell a példaképet, az értékeit kell magunkévá tenni, nem a mozdulatait, kinézetét, öltözködését. Persze, idő közben kiderülhet, hogy az általunk választott példakép, nem jó számunkra, illetve a választott személy, csak a külvilágnak mutatta a szépet és jót. Ilyenkor a legtöbb esetben csalódunk, az általunk kiválasztott személyben. De nem szabad összetörni és búslakodni, az a legjobb döntés, ha keresünk egy másik személyt és csak akkor ismerjük el példaképünként, amikor már teljesen kiismertük szokásait, személyiségét, nehogy újabb csalódásban legyen részünk.

Így személy szerint fontosnak találom, hogy az embernek már gyermek kora óta legyen egy biztos támpontja, akire mindig felnézhet, akit követhet és csodálhat: egy példakép, mivel: „Egy jó példakép terel a sikerhez vezető útra.”

Sport - Élet

Sportolóként tudom, hogy a küzdés az egyik legfontosabb és legerősebb dolog az életben. Ebben a világban nem lehet élni küzdés nélkül. Meg kell állnunk, a saját lábunkon, ha valamit el akarunk érni. A sport arra ösztönöz minden egyes nap, hogy van miért élni, küzdeni, van értelme az életnek és megtanít arra, hogy mindig van út, ami feljebb visz.

A sportot felfoghatjuk úgy, mint az élet játékos változata, mivel a sport megtanít minket az élet legfontosabb dolgaira, erényeire. Hogy mik is ezek az erények? Kezdjük az elején. A sport megtanít az összetartásra, az önfeláldozásra, az alázatosságra, a kitartásra, a gyors elhatározásra, az önállóságra. Megtanít tisztelni, valamint megtanít elfogadni azt, hogy az élet nem mindig igazságos.  Csak akkor, de csakis akkor lehet, egy csapat sikeres, ha ezeket az erényeket az összes játékos szem előtt tartja. A pályán és a pályán kívül is segíteni, biztatni kell, a társadat. Ha önző vagy és csak a saját sikeredet tartod a legfontosabbnak, akkor nem vagy való csapatjátékosnak. Nagyon fontos, hogy ha nyer egy csapat, akkor az összes csapattag egyaránt nyer. Még akkor is, ha valaki csak 2 percet játszott. Hogy miért? Hát azért, mert a győzelem, nem csak azokon múlik, akik azt az egy meccset lejátszották. A győzelem egy hosszú folyamat eredménye. Aki csak keveset tudott bizonyítani, az is győztesnek számít, mert az edzéseken ő is segítette a csapatot és ugyanolyan győztesnek számít.

Szerintem a sport az hozzá tartozik az élethez. Az általunk legjobban szeretett sportággal lehet teljes az élet. Ha kitartóak vagyunk, biztos, hogy meglesz a gyümölcse. A sporttal le lehet vezetni az egész napos feszültséget, ki adhatjuk magunkból az érzelmeket, elfelejthetjük a gondjainkat. Mert sport közben az embert nem törődik a körülötte lévő dolgokkal, csak is arra koncentrál, amit éppen akkor csinál. Az ember megtanulja elfogadni a kudarcokat, valamint rájön, hogy képes a győzelemre, csak akarni kell. Ugyan úgy, mint az életben: vannak mély, de vannak csúcspontok is és a sport által meg tanuljuk kezelni ezeket a helyzeteket. Nincs olyan, hogy lehetetlen, az esély, mindig minden esetben megvan. Ha nem is próbálkozunk, hanem egyből feladjuk, akkor soha sem tudjuk, meg, hogy mi lett volna ha… Ezért kell kihasználni minden lehetőséget, ezért kell, mindig önbizalommal nekilátni az előttünk álló nehézségeknek. Megfutamodni egy nehézségtől, sokkal rosszabb, mint vereséget szenvedni, mert a vereségből mindig tanulhatunk valamit.

„A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.”

Harmadik, negyedik dokumentum.

A múlt héten kiválasztottam egy Boccacio novellát, mégpedig A sólyom feláldozása című művet és átírtam egy másik szereplő szemszögéből a történetet.

Valamint a hétvégén megcsináltam a videót, egy Janus Pannonius versillusztrációt.

Portfólió

Egy Petrarca verset kiválasztottam, írtam néhány sort a költőről, majd leírtam a választott verset. A vers után 10-15 sorban leírtam, hogy miről szól a vers.

Portfólió

Még a múlthéten megcsináltam az első dokumentumot, a Szövegkezelést. Összehasonlítottam a két weboldalt és így állítottam össze, egy egyoldalas összefoglaló szöveget a reneszánszról.

Hagyományok

Meddig él egy hagyomány? Ezt a kérdést feltehetjük magunknak, így Húsvét alkalmával. Mostanra a húsvéti szokások legtöbbje, már majdnem mindenhol kihaló félben van. A sok hagyományból mára már csak a locsolkodás és a tojások díszítése maradt fenn a leginkább. 

Szerencsére vidéken már egyre inkább visszatérnek ezek a szép népszokások, aminek nagyon sokan örülnek. Pár évvel ezelőtt nálunk a faluban összefogott néhány család és újra felelevenítik a Húsvéti locsolkodás örömét. Délután a családi locsolkodás után gyülekeznek a férfiak a fiaikkal a falu központjában ahonnan lovas kocsira ülve, népzenészekkel együtt körbe járják a falut. Az asszonyok és a leányok otthon várják őket, ahol bizony nagyon sok vödör víz kíséretével megtörténik a locsolás. Természetesen a lovas kocsikról nem hiányozhat a debizson és a pálinka, ami igazán jó kedvre deríti a férfiakat. J Este a locsolkodás végeztével, a nőkkel és a lányokkal közösen az egyik borospincében táncházas mulatsággal zárják a napot, ahol a maradék sonkát és süteményt közösen elfogyasztják. A kisebb gyerekeknek ilyenkor tojásfestést és tojáskeresést szerveznek. Ennek a hagyománynak vissza-hozatalának leginkább a faluban még élő idős emberek örültek leginkább, hiszen a saját fiatalságukat juttatják eszébe. Nincs könnyű dolga annak az embernek, aki ezt az egészet megszervezi, hiszen elég nehézkes 4-5 lovas kocsit előkeríteni, hiszen már egyre kevesebb a lovas ember a faluban. Remélhetőleg ez a hagyomány fennmarad, hiszen mindig vannak olyan emberek, akiknek fontos a múlt és a régi szokások. 

Komoly bűn

Hogy mi számít komoly bűnnek? Aki vallásos annak elég nehéz felállítani egy sajátos értékrendet a bűnök körében. Szerintem legkomolyabb és a legsúlyosabb bűnök közé tartoznak az olyan erőszakos bűnök, mint például a gyilkosság. 

Szabad-e kioltani a másik ember életét? 

Sok gyilkosság valamilyen erős indulat miatt történik: bosszú, harag, vagy akár az irigységnek egy magasabb fokozata. De létezhetnek olyan gyilkosok is, akik csak egyszerű kedvtelésből ölnek. A gyilkosság szerintem elfogadhatatlan, mert a saját lelki zavartsága és reménytelensége miatt, egy olyan ember életét oltja ki, akinek lehet, hogy gyerekei, szerető családja, álma és céljai vannak, és aki nagyon boldog az életben. 

Az már más kérdés, hogy vajon mennyire súlyos bűn az öngyilkosság?! Az embernek van joga megölni magát? Végül is az ő élete, azt csinál vele, amit akar. Igaz, ha van családja, akkor nekik fájdalmat okoz ezzel, de nem testileg. De ha egyedül él, nincsen se családja se barátai sem életkedve, akkor, ha megöli saját magát, nem fogja észrevenni senkise. Az öngyilkosság két okból alakulhat ki.  Az első eset, amikor annyi teher van a vállunkon, hogy már nem bírjuk el és csak a halálban látjuk a megoldást a problémákra. A második eset, amikor a lelkiismeret-furdalás kínoz minket, amikor valami súlyos dolog vagy veszteség miatt, csakis saját magunkat okoljuk és a megoldást itt is csak a halálban látjuk. Szerintem egy gyilkosság sem megbocsájtható, mert ezek nem azok a bűnök közé tartoznak, amit egy bocsánatkéréssel vissza lehet fordítni. Ha megtörtént, megtörtént, nem lehet mit tenni. 

Helyesírás

Szerintem eléggé fontos a helyesírás, mivel ha van egy nagyon formai szöveg, aminek nagyon sok mondanivalója van számunkra, de tele van helyesírási hibákkal akkor már nem olyan hatást ér el.

 De lehet, hogy túl kéne lépni a hibákon és csak a tartalomra koncentrálni? Szerintem, ha megnézzük egy ember írását és az íráshelyességét, abból következtetni is lehet, hogy azaz ember művelt-e. Mert aki művelt, az általában oda szokott figyelni arra, hogy szép és nyelvileg helyes munkát adjon ki a kezei közül. Van jó pár szó, amin az emberek többsége mindig elgondolkozik, hogy, vajon hogyan is kellene leírni.

A mai világban azt lehet észrevenni, hogy az emberek többsége nem figyel az írására akkor, ha az interneten beszélget, blogot ír stb. Mindent lerövidít, rosszul írja le, pedig a számítógépe gépen szerintem kicsit könnyebb lenne kijavítani a hibákat, mint a papíron. A számítógépen valamiért nem bántja a szemünket, ha egy szó helytelenül van leírva, de ha a papíron írjuk rosszul, akkor már elkezdünk hibajavítók után kutatni, vagy egyszerűen áthúzzuk és leírjuk még egyszer.

Vajon fejleszthető a helyesírás? Sok szorgalommal, gyakorlással és nagyon nagy odafigyeléssel igen.  

A 11-ik parancsolat.

A 10 alapvető parancsolat után, még megemlíthetjük, mint alapvető bűnt azt, hogy „Ne irigykedj!”

Az irigység az egyik legrondább tulajdonság, nagyon sok baj okozója.  Legtöbbször az irigységből adódnak a leggonoszabb cselekedetek, például a gyilkosságok, rablások, bántalmazások.  Az irigység minden emberben megvan.  Valakiben minimálisan, de van akin elhatalmasodik. Ezt okozhatja például az önbizalomhiány, a kisebbségérzet, vagy akár a nehéz és nem túl boldog gyermekkor. Az irigy embernek sok ellensége lehet, de legfőképp önmaga. A belső rossz lelkivilágát akarja kivetíteni másokra. Az irigységből kiinduló rossz cselekedetek valamilyen szinten megnyugtatják. Az irigységbe akár bele is lehet betegedni, mert mindig azt figyeli, hogy mi van a másiknak, ami neki nincs. Ez által az egész környezetét mérgezi. Nem nagyon kedvelik az ilyen embert, inkább kerülik. Nagyon nehéz kitörni ebből a rossz helyzetből. Az irigység egyik testvére az előzőleg már említett féltékenység. Ezek a bűnök úgymond kiegészítik egymást, mert aki irigy az féltékeny is a másikra. Visszatekintve a Káin és Ábel történetére, Káin ott is az irigység és féltékenység következtében ölte meg a testvérét. Ebből kifolyólag vehetjük észre, hogy az irigység akár a testvérgyilkosságig is elfajulhat.

A 10 parancsolat nagy része ebből a tulajdonságból indulhat ki, ezért talán ezt lehetne a legelső helyre írni. Ha ez az érzés nem létezne, nagyon sok rossztól megóvhatnánk magunkat és a világot.

11. parancsolat: Ne légy irigy!!!

Testvérféltékenység

Egy családban ahol kettő vagy annál több gyerek van, sokszor megesik, hogy az egyik úgy érzi, mintha vele nem törődnének. Filmekben is sokszor észrevehetjük, hogy amikor egy gyereknek testvére születik, utána a nagyobb gyerek úgy érzi, mintha csak a kisebb testvérével foglalkoznának a szülei. Ezért a nagyobbik gyerek sokszor féltékeny lesz és nem néz jó szemmel a kistestvérével, mert azt hiszi, hogy miatta nem kap figyelmet. A szülők ilyenkor próbálják megmagyarázni neki, hogy egy kisbabával sokat kell törődni és foglalkozni, de attól még őt is ugyanúgy szeretik. Ilyenkor a szülőknek kell nagyon okosnak és körültekintőnek lenni, hogy elsimítsa ezeket a nagyobb gyerekben felmerülő rossz érzéseket. Akkor könnyebb a helyzet, ha a két gyerek között nagyobb korkülönbség van és a nagyobb felfogja ezeket a dolgokat. Könnyebben meglehet beszélni vele mindent. Van olyan helyzet, amikor a gyerek még érettebben tud gondolkodni, mint a szülő, mivel a szülő van, hogy saját magából és saját tapasztalataiból indul ki.  Sokszor a szülői szigor hozzá egymáshoz közelebb a testvéreket, de van, hogy emiatt tönkre is mehetnek a testvéri kapcsolatok. Kis koruktól kezdve tudatosítani kell bennük, hogy a testvéri kapcsolat a legszorosabb, vér szerinti kötelék és, hogy ha jó testvéri kapcsolatban élnek, életük végéig számíthatnak egymásra, kitartanak egymás mellett. Ennek a jó kapcsolatnak a létrehozása csakis a szülőn múlik. A kicsi korban fennálló testvérféltékenység természete dolog, de ha jól neveljük a gyermekeinket, akkor ez a féltékenység idővel jó útra terelhető.

Igazságos-e az Úr?

Szerintem Isten igazságos is meg nem is. Azért nem igazságos, mert Káin és Ábel Isten gyermekei és mégis különbséget tesz közöttük és ezt tudtukra is hozza, pedig egy igazi anya sem tesz különbséget a gyermekei között. Mindegyiket ugyan úgy szereti, és úgy fogadja el őket, ahogy vannak.  Lehet, hogy az egyik többet hoz ki magából, mint a másik, de mindig azt kell nézni, hogy magukhoz képest mi a maximum, amit teljesíteni tudnak. Ábelnek jószágai voltak, ezért ő bárányt mutatott be áldozatnak, viszont Káin a földön dolgozott és ő is valami saját dolgot szeretett volna bemutatni, ezért mutatta be a saját keze munkáját. Ha meg Isten mégis különbséget tesz a két áldozat között és ha az egyik jobban tetszik neki, szerintem akkor sem lenne joga nyíltan kijelenteni, hogy márpedig neki az egyik jobban tetszett. Mert ezzel Káinnak tett rosszat. Miért nem tartotta meg magának a véleményét?
Részben pedig igazságos is, mert Ábel a legjobb jószágát áldozta fel, mégpedig azért mert Isten is áldozatott hozott és így akarta meghálálni neki. Ez, hogy bárányt áldozott ez Isten cselekedetére emlékeztet, mert Isten is bárányt áldozott, viszont Káin áldozata Isten átkára mutat. Ábel kegyelmet látott az áldozatában Káin viszont csak meg akart felelni Istennek.

Meghalni egy nemes cél érdekében?!

Az önfeláldozás nagyfokú önzetlenségre vall. Ha valaki így cselekszi, az valóban nagyon szeretheti ezt az embert akiért ezt teszi.
Sajnos gyakran előfordul, hogy egy szülő gyermeke betegen születik, vagy súlyosan megbetegszik. Ilyen esetben egy igazi szülő egy percig sem gondolkodik azon, hogy kockára tegye életét gyermeke érdekében. Tűzön vízen keresztül megy, akár élete árán is, semmilyen veszélytől nem félve, hogy gyermekét életben tartsa.
Például egy süllyedő hajóból a szülő először a gyermekét helyezi biztonságba, még akkor is, hogy ha ő emiatt meg hal. Gyakran hallani és olvasni olyan esetet is, hogy az égő házból az utolsó lehetőséget is megragadva visszaszalad a szülő hogy a gyermekét kimentse, de ő már nem tud kimenekülni és meghal. Ez aztán az igazán  nemes és önzetlen cselekedet.
Ilyen még a testőrök munkája is, akik a királyt vagy királynőt védelmezik, hiszen életüket kockáztatják és adják oda, hogy megvédjék őket.
Ha valaki senki és semmi miatt soha nem áldozná föl önmagát, akkor az az ember vagy gyáva, vagy rettentően önző és egoista aki csak önmagát szereti.