Meddig él egy hagyomány? Ezt a kérdést feltehetjük magunknak, így Húsvét alkalmával. Mostanra
a húsvéti szokások legtöbbje, már majdnem mindenhol kihaló
félben van. A sok hagyományból mára már csak a locsolkodás és a tojások díszítése maradt fenn a leginkább.
Szerencsére vidéken
már egyre inkább visszatérnek ezek a szép népszokások, aminek nagyon sokan örülnek. Pár évvel ezelőtt
nálunk a faluban összefogott néhány család és újra felelevenítik a Húsvéti locsolkodás örömét. Délután a családi locsolkodás után
gyülekeznek a férfiak a fiaikkal a falu központjában ahonnan lovas kocsira
ülve, népzenészekkel együtt körbe járják a falut. Az asszonyok és a leányok
otthon várják őket, ahol bizony nagyon sok vödör víz kíséretével megtörténik a locsolás. Természetesen a lovas
kocsikról nem hiányozhat a debizson és a pálinka, ami igazán jó kedvre deríti a
férfiakat. J Este a locsolkodás végeztével, a nőkkel és a
lányokkal közösen az egyik borospincében táncházas mulatsággal zárják a napot,
ahol a maradék sonkát és süteményt közösen elfogyasztják. A kisebb gyerekeknek ilyenkor tojásfestést és
tojáskeresést szerveznek. Ennek a hagyománynak vissza-hozatalának leginkább a faluban még élő idős emberek örültek
leginkább, hiszen a saját fiatalságukat juttatják eszébe. Nincs könnyű dolga
annak az embernek, aki ezt az egészet megszervezi, hiszen elég nehézkes 4-5 lovas kocsit előkeríteni, hiszen már egyre kevesebb a lovas
ember a faluban. Remélhetőleg ez a hagyomány fennmarad, hiszen mindig vannak olyan emberek, akiknek fontos
a múlt és a régi szokások.
A hagyományok szerintem is fontosak.
VálaszTörlésA hagyományoknak összetartóerejük van, úgy érezhetjük, hogy egy közösséghez tartozunk azokkal, akiknek a szokásait mi is követjük. A hagyományok hosszú évek alatt alakultak ki, részeivé váltak egy-egy ország kultúrájának. Nemzedékről nemzedékre átadódtak. A hagyományok gazdagítják, színesítik életünket.