Értékelés

Ady-projekt

Egyéni beszámoló: a tanulási folyamat elemzése

Az utolsó hét végére nagyon tág és színes ismeretet tudhatunk magunkévá Ady Endréről, a verseiről, költészetéről, a stílusirányzatokról és magáról a kor filozófiai gondolkodásáról. Nagyon érdekes témákról olvashattunk, nézelődhettünk órákon is és otthon az interneten is.
A csoportunkban öten voltunk lányok és nagyon könnyen megtaláltuk a közös hangot, így egyszerű volt összedolgozni. Minden héten segítettük egymás munkáját, kiegészítettük, ha esetleg eszünkbe jutott valami új, lényeges gondolat. A határidőket próbáltuk betartani, lényegében füzetben dolgoztunk, valamint elmentettük a fájlokat a saját számítógépünkre. A határidő utolsó napján összegeztük, ellenőriztük és feltöltöttük a blogra az elkészített dokumentumokat. Mindenki az önmaga elkészített munkákat töltötte fel, innen látszik, hogy mindannyian egyaránt kivettük a részünket a munkából.  Óránkon nagyon élveztük a csoportos feladatokat. Szerintem így könnyebben megértettük a korszak és Ady mondanivalóját. Az interaktív feladatok segítenek abban, hogy könnyebben felelevenítsük a Ady Endre költészetét a későbbiekben. A legérdekesebb feladat a filozófiai irányzatok megismerése és bemutatása volt. 

Filozófia-Freud

Sigmund Freud

A 19. század filozófiájában fontos szerepet játszott az osztrák Sigmund Freud (1856—1939) aki kifejlesztette a pszichoanalízis módszerét.  Vizsgálta a mindennapi életet és annak jelenségeit. Célja a múltban történt konfliktusok által keletkezett rossz érzelmek, emlékek feltárása a tudatalattiból, majd ezeknek az újraértelmezése. Nézetei szerint az ember tudatos világa mögött az ösztönök, köztük elsősorban a szexuális ösztönök gazdag hálózata alkotja a tudattalant. A társadalmi normák és elvárások miatt a lélek kifejlesztett egyfajta védőberendezést, az az elnyomja, elfojtja az ösztönöket, s ez szorongásokat, kényszercselekedeteket és -gondolatokat eredményezhet. Az orvos az analízis segítségével feltárhatja az elfojtást, mely során a beteg beszámol az emlékképiről, álmairól. Az orvos, analitikus elemzi ezeket, s ennek segítségével gyógyítani is képes a beteget. Freud később pontosította a lelki szerkezetet, megkülönböztetve a felettes ént, az ént és az ösztön-ént. A freudizmus hamar világmozgalommá vált, s híres tudósok fejlesztették tovább. (Pl.: Carl Gustav Jung 1875–1961)

4. feladat: Ady-vers bemutatása

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

A vers Párizsban íródott 1906-ban, miközben Ady az egyik kedvenc kávéházának teraszán üldögélt és nézte a párizsi életet. 1907-ben jelent meg a Vér és arany című kötetben.

A címben szereplő Ősz szó egy szimbólum, ezért írja nagybetűvel. Az ősz, mint évszak szimbolizálja az elmúlást és az öregedést. Ezért a címben szereplő Ősz az elmúlásnak és a Halálnak a szimbólumává válik. 

A versben Ady a Szent Mihály sugárúton sétál egy forró nyári napon, miközben falevelek hullnak a fákról. Adynak a falevelekről eszébe jut az ősz, elmúlás és a halál.

A mű főszereplője az Ősz, ami a Halált szimbolizálja. A halál egy rossz fiúcska képében jelenik meg, aki kisgyerek módjára rosszalkodik az utcákon, becsönget a házak kapuján, majd elszalad. „S Párisból az Ősz kacagva szaladt.” Ady sokat gondol a halálra, mivel súlyos betegségben szenved. Számos szinesztézia fedezhető fel a műben, melyek kiemelik, felerősítik az érzelmeket és olvasottakat. A költő azon a bizonyos sugárúton találkozik a halállal. 

A magyar néphagyományban Szent Mihály áll a haldoklók mellett, segít nekik itt hagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra. Ez a vers nagyon élesen vetíti elénk a költő érzésit, gondolatait.

A vers műfaja chanson azaz dal. Ebben a versben Ady a halállal kapcsolatos legszemélyesebb érzésiről ír.

Ady Endre-Párisban járt az Ősz

Ady Endre: Őrizem a szemedet

A vers 1916 januárjában íródott. A világban ekkor dúl az első világháború, amelyet Ady mélységes elítélt. A halottak élén című verseskötetben jelent meg.
Ady retteg a háborútól, a világ pusztulásától, a saját betegségétől, a haláltól. Mindezek ellenében egyetlen támasza, vigasza van: Csinszka, akibe görcsösen kapaszkodik, hogy együtt túlélhessék ezt az időt. A mű Ady féltő szerelmi vallomása. Elsősorban a társra találás vigasza, a háború közepette védő, óvó otthon békéje jelenik meg benne, s nem a szerelmi szenvedély. 

Motívumként megjelenik benne a hazaérkezés, ami egyben a vers szituációja is. Ez nem csak egy motívum, mert meghatározza a költemény egészét. Egy ellentét figyelhető meg a vers egészében: egy idegen világ áll szemben az ember társával. A műből kiérezhető a népi jelleg a maga nyugodtságával, másrészről a rettenet, riadtság is.

Ady egy kastélyban él Csinszkával, miközben kint dúl a háború. Egymástól függenek, egymásra támaszkodnak, csak egymásban bízhatnak. Egy kandalló előtt ülve fogják egymás kezét, ami jelentheti a testi és a lelki kapcsolatot egyaránt. Lelki kapcsolat másik kifejező eszköze a szem. „A szem a lélek tükre.” A szem tükrözi Csinszka fiatalságát. Ady ezért néz mélyen a szemébe, hogy a lelkébe láthasson bele. „Őrizem a szemedet.” Ady az őrzöm helyett a régiesebb őrizem szót használja ami egy ünnepélyességet ad a versnek.

Műfaja elégikus chanson. Az elégia a fájdalmat, csalódást, gyászt megéneklő költemény. A francia mintára írt elégikus chanzon tehát a költő személyes érzelmeit, gyászát, fájdalmát kifejező dal.

1. feladat: Stílusirányzatok-Irodalom

                                      Szecesszió az irodalomban

A magyar irodalomban az előzmények közé sorolható Vajda János romantikus líraisága, Reviczky Gyula hangulat költészete.  Életérzése a kiábrándulás, a dezillúzió, a dekadencia, s ugyanakkor valamiféle anarchikus lázadás. A jelzők aránytalan nagysága és a téma az, ami lehetővé teszi a megkülönböztetést - és az ezekben megnyilvánuló mesterkéltség. Jellemző az indázó mondatszerkezet az erőltetett alliteráció. Nemcsak a kirekesztett kultúrák kerülnek előtérbe (ősi keleti, ázsiai és afrikai hatások), hanem a társadalomból kirekesztett emberek, rétegek is. Mindez párosul a művészi életforma szinte vallásos tiszteletével. A stílus veszélye a túlzás - minden tekintetben. A szecesszió nemcsak újításai miatt fontos a magyar irodalomban, hanem mert utat tört az újításra: nélküle nehezebben fejlődött volna ki a szimbolizmus, az impresszionizmus - de még az avantgárd is.

Babits Mihály: Egy szomorú vers (részlet)

barangoló borongó,
ki bamba bún borong,
borzongó bús bolyongó
baráttalan bolond

A szecesszió divatos műfajai:

1. Líra:

- dal
- haiku
- tájleíró költemény
- elégia
- életkép
- jellemrajz

2. Epika:

- a lélektani regény
- elbeszélés
- fantasztikus novella
- műmese

3.  Dráma: a lélektan kerül előtérbe. A színházi hatások a mai színházfelfogás előzményének foghatók fel.

- verses dráma
- példázatos kisjelenet

Szimbolizmus az irodalomban

A 20. század elejének egyik legjelentősebb stílusirányzata, a szimbolizmus.

A szimbolista stílust a szimbólumok, sőt szimbólumrendszerek alkalmazása jellemzi, zeneiségre, festőiségre is törekszik, kedveli az expresszív szavakat, kifejezéseket, az ismétléseket és általában a formai gazdagságot. A modern szépirodalomban gyakori a merész képzettársításokat eredményező szimbólumok alkalmazása, de néhány költő teljes életművét uralják a szimbólumok, szimbólumrendszerek mint például Ady Endre. A szimbólum megváltoztatja a mű egyéb rétegeinek jelentését is, látomássá nőhet, amely a reális szemlélet számára a szimbólumban megjelenített merész, hangulati-érzéki képet hitelessé teszi. A szimbólumok alkalmazása a költészetben együtt jár az újszerű szóalkotással, szókapcsolatokkal, valamint a verszene felfokozásával. 

Szimbolista vers: Ady Endre: Vízió a lápon

"Ez itt a láp világa. 
Szürke,

Silány, szegény világ. Megülte
Az örök köd, mely egyre rémít.
A láplakók közt várom én itt
Az én szép fényes reggelem,
Bús esti köd rémít s borul rám,
De az a reggel megjelen.
Rémek között, gomolygó ködben
Elszürkül minden itt a lápon,
A lelkem villan néha-néha,
Szikráit a rémekre hányom
S hogy el ne izzék, hogy legyen:
A szürkeségből néha-néha
Kidugom büszke, nagy fejem.
Vagyok fény-ember ködbe bújva,
Vagyok veszteglő akarat,
Vagyok a láplakók csodája,
Ki fényre termett s itt marad,
Ködomlasztó reggelre várva,
Várván, jön-e a virradat." 

Impresszionizmus az irodalomban

A nyugatosok egyik kedvelt stílusirányzata az impresszionista stílus. Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád verseire jellemző leginkább, de szinte a korszak minden költőjére hatott ez az irányzat. Az impresszionista költő számára legfontosabb a pillanatnyi benyomások ábrázolása, ezért "nincs ideje" a nyelv szabályos szerkezeteinek alkalmazására. Mondattöredékekkel, az igék mellőzésével, a nominális stílus gyakori felhasználásával, ugyanakkor színekben pompázó képekkel, különösen a szinesztézia eluralkodásával, halmozással, kimunkált versformákkal, finom zeneiséggel fejti ki mondanivalóját. De van olyan is, aki a sajátos szerepű értelmezők használatát tartja különösen feltűnőnek az impresszionista stílusban.

Impresszionista vers: Babits Mihály: Új leoninusok

"Kékek az alkonyi lombok, elülnek a szürke galambok,

hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.

Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,

gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.

Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,

csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.

Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor;

szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék."

A nyelvi-stilisztikai eszközök hozzájárulnak ahhoz, hogy az impresszionista művész közvetíthesse közönségéhez a tapasztalt, érzékszerveik által befogadott észleleteket, hangulatokat. Éppen a különböző érzékterületek összekapcsolódásának eredményeképpen válik kedveltté a szinesztézia, mint költői kép. Színek, fények, hangok, illatok kapcsolódnak össze a legváltozatosabb képzettársítások során eredeti, érzékletes képekké.