A 11-ik parancsolat.

A 10 alapvető parancsolat után, még megemlíthetjük, mint alapvető bűnt azt, hogy „Ne irigykedj!”

Az irigység az egyik legrondább tulajdonság, nagyon sok baj okozója.  Legtöbbször az irigységből adódnak a leggonoszabb cselekedetek, például a gyilkosságok, rablások, bántalmazások.  Az irigység minden emberben megvan.  Valakiben minimálisan, de van akin elhatalmasodik. Ezt okozhatja például az önbizalomhiány, a kisebbségérzet, vagy akár a nehéz és nem túl boldog gyermekkor. Az irigy embernek sok ellensége lehet, de legfőképp önmaga. A belső rossz lelkivilágát akarja kivetíteni másokra. Az irigységből kiinduló rossz cselekedetek valamilyen szinten megnyugtatják. Az irigységbe akár bele is lehet betegedni, mert mindig azt figyeli, hogy mi van a másiknak, ami neki nincs. Ez által az egész környezetét mérgezi. Nem nagyon kedvelik az ilyen embert, inkább kerülik. Nagyon nehéz kitörni ebből a rossz helyzetből. Az irigység egyik testvére az előzőleg már említett féltékenység. Ezek a bűnök úgymond kiegészítik egymást, mert aki irigy az féltékeny is a másikra. Visszatekintve a Káin és Ábel történetére, Káin ott is az irigység és féltékenység következtében ölte meg a testvérét. Ebből kifolyólag vehetjük észre, hogy az irigység akár a testvérgyilkosságig is elfajulhat.

A 10 parancsolat nagy része ebből a tulajdonságból indulhat ki, ezért talán ezt lehetne a legelső helyre írni. Ha ez az érzés nem létezne, nagyon sok rossztól megóvhatnánk magunkat és a világot.

11. parancsolat: Ne légy irigy!!!

Testvérféltékenység

Egy családban ahol kettő vagy annál több gyerek van, sokszor megesik, hogy az egyik úgy érzi, mintha vele nem törődnének. Filmekben is sokszor észrevehetjük, hogy amikor egy gyereknek testvére születik, utána a nagyobb gyerek úgy érzi, mintha csak a kisebb testvérével foglalkoznának a szülei. Ezért a nagyobbik gyerek sokszor féltékeny lesz és nem néz jó szemmel a kistestvérével, mert azt hiszi, hogy miatta nem kap figyelmet. A szülők ilyenkor próbálják megmagyarázni neki, hogy egy kisbabával sokat kell törődni és foglalkozni, de attól még őt is ugyanúgy szeretik. Ilyenkor a szülőknek kell nagyon okosnak és körültekintőnek lenni, hogy elsimítsa ezeket a nagyobb gyerekben felmerülő rossz érzéseket. Akkor könnyebb a helyzet, ha a két gyerek között nagyobb korkülönbség van és a nagyobb felfogja ezeket a dolgokat. Könnyebben meglehet beszélni vele mindent. Van olyan helyzet, amikor a gyerek még érettebben tud gondolkodni, mint a szülő, mivel a szülő van, hogy saját magából és saját tapasztalataiból indul ki.  Sokszor a szülői szigor hozzá egymáshoz közelebb a testvéreket, de van, hogy emiatt tönkre is mehetnek a testvéri kapcsolatok. Kis koruktól kezdve tudatosítani kell bennük, hogy a testvéri kapcsolat a legszorosabb, vér szerinti kötelék és, hogy ha jó testvéri kapcsolatban élnek, életük végéig számíthatnak egymásra, kitartanak egymás mellett. Ennek a jó kapcsolatnak a létrehozása csakis a szülőn múlik. A kicsi korban fennálló testvérféltékenység természete dolog, de ha jól neveljük a gyermekeinket, akkor ez a féltékenység idővel jó útra terelhető.

Igazságos-e az Úr?

Szerintem Isten igazságos is meg nem is. Azért nem igazságos, mert Káin és Ábel Isten gyermekei és mégis különbséget tesz közöttük és ezt tudtukra is hozza, pedig egy igazi anya sem tesz különbséget a gyermekei között. Mindegyiket ugyan úgy szereti, és úgy fogadja el őket, ahogy vannak.  Lehet, hogy az egyik többet hoz ki magából, mint a másik, de mindig azt kell nézni, hogy magukhoz képest mi a maximum, amit teljesíteni tudnak. Ábelnek jószágai voltak, ezért ő bárányt mutatott be áldozatnak, viszont Káin a földön dolgozott és ő is valami saját dolgot szeretett volna bemutatni, ezért mutatta be a saját keze munkáját. Ha meg Isten mégis különbséget tesz a két áldozat között és ha az egyik jobban tetszik neki, szerintem akkor sem lenne joga nyíltan kijelenteni, hogy márpedig neki az egyik jobban tetszett. Mert ezzel Káinnak tett rosszat. Miért nem tartotta meg magának a véleményét?
Részben pedig igazságos is, mert Ábel a legjobb jószágát áldozta fel, mégpedig azért mert Isten is áldozatott hozott és így akarta meghálálni neki. Ez, hogy bárányt áldozott ez Isten cselekedetére emlékeztet, mert Isten is bárányt áldozott, viszont Káin áldozata Isten átkára mutat. Ábel kegyelmet látott az áldozatában Káin viszont csak meg akart felelni Istennek.