A magyar irodalomban az előzmények közé sorolható Vajda János romantikus líraisága, Reviczky Gyula hangulat költészete. Életérzése a kiábrándulás, a dezillúzió, a dekadencia, s ugyanakkor valamiféle anarchikus lázadás. A jelzők aránytalan nagysága és a téma az, ami lehetővé teszi a megkülönböztetést - és az ezekben megnyilvánuló mesterkéltség. Jellemző az indázó mondatszerkezet az erőltetett alliteráció. Nemcsak a kirekesztett kultúrák kerülnek előtérbe (ősi keleti, ázsiai és afrikai hatások), hanem a társadalomból kirekesztett emberek, rétegek is. Mindez párosul a művészi életforma szinte vallásos tiszteletével. A stílus veszélye a túlzás - minden tekintetben. A szecesszió nemcsak újításai miatt fontos a magyar irodalomban, hanem mert utat tört az újításra: nélküle nehezebben fejlődött volna ki a szimbolizmus, az impresszionizmus - de még az avantgárd is.
Babits Mihály: Egy szomorú vers (részlet)
barangoló borongó,
ki bamba bún borong,
borzongó bús bolyongó
baráttalan bolond
A szecesszió divatos műfajai:
1. Líra:
- dal
- haiku
- tájleíró költemény
- elégia
- életkép
- jellemrajz
2. Epika:
- a lélektani regény
- elbeszélés
- fantasztikus novella
- műmese
3. Dráma: a lélektan kerül előtérbe. A színházi hatások a mai színházfelfogás előzményének foghatók fel.
- verses dráma
- példázatos kisjelenet
Szimbolizmus
az irodalomban
A 20. század elejének
egyik legjelentősebb stílusirányzata, a szimbolizmus.
A szimbolista stílust
a szimbólumok, sőt szimbólumrendszerek alkalmazása jellemzi, zeneiségre,
festőiségre is törekszik, kedveli az expresszív szavakat, kifejezéseket, az
ismétléseket és általában a formai gazdagságot. A modern szépirodalomban
gyakori a merész képzettársításokat eredményező szimbólumok alkalmazása, de
néhány költő teljes életművét uralják a szimbólumok, szimbólumrendszerek mint
például Ady Endre. A szimbólum megváltoztatja a mű egyéb rétegeinek jelentését
is, látomássá nőhet, amely a reális szemlélet számára a szimbólumban
megjelenített merész, hangulati-érzéki képet hitelessé teszi. A szimbólumok
alkalmazása a költészetben együtt jár az újszerű szóalkotással,
szókapcsolatokkal, valamint a verszene felfokozásával.
Szimbolista vers: Ady Endre: Vízió a lápon
"Ez itt a láp
világa.
Szürke,
Silány,
szegény világ. MegülteSzürke,
Az örök köd, mely egyre rémít.
A láplakók közt várom én itt
Az én szép fényes reggelem,
Bús esti köd rémít s borul rám,
De az a reggel megjelen.
Rémek között, gomolygó ködben
Elszürkül minden itt a lápon,
A lelkem villan néha-néha,
Szikráit a rémekre hányom
S hogy el ne izzék, hogy legyen:
A szürkeségből néha-néha
Kidugom büszke, nagy fejem.
Vagyok fény-ember ködbe bújva,
Vagyok veszteglő akarat,
Vagyok a láplakók csodája,
Ki fényre termett s itt marad,
Ködomlasztó reggelre várva,
Várván, jön-e a virradat."
Impresszionizmus
az irodalomban
A nyugatosok egyik kedvelt stílusirányzata az impresszionista stílus. Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád verseire jellemző leginkább, de szinte a korszak minden költőjére hatott ez az irányzat. Az impresszionista költő számára legfontosabb a pillanatnyi benyomások ábrázolása, ezért "nincs ideje" a nyelv szabályos szerkezeteinek alkalmazására. Mondattöredékekkel, az igék mellőzésével, a nominális stílus gyakori felhasználásával, ugyanakkor színekben pompázó képekkel, különösen a szinesztézia eluralkodásával, halmozással, kimunkált versformákkal, finom zeneiséggel fejti ki mondanivalóját. De van olyan is, aki a sajátos szerepű értelmezők használatát tartja különösen feltűnőnek az impresszionista stílusban.
Impresszionista vers:
Babits Mihály: Új leoninusok
"Kékek az alkonyi lombok, elülnek a szürke galambok,
hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.
Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,
gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.
Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,
csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.
Sápad a kék hegytábor, fátyola
távoli zápor;
szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék."
A nyelvi-stilisztikai eszközök
hozzájárulnak ahhoz, hogy az impresszionista művész közvetíthesse közönségéhez
a tapasztalt, érzékszerveik által befogadott észleleteket, hangulatokat. Éppen
a különböző érzékterületek összekapcsolódásának eredményeképpen válik kedveltté
a szinesztézia, mint költői kép. Színek, fények, hangok, illatok kapcsolódnak
össze a legváltozatosabb képzettársítások során eredeti, érzékletes képekké.