1. feladat: Stílusirányzatok-Irodalom

                                      Szecesszió az irodalomban

A magyar irodalomban az előzmények közé sorolható Vajda János romantikus líraisága, Reviczky Gyula hangulat költészete.  Életérzése a kiábrándulás, a dezillúzió, a dekadencia, s ugyanakkor valamiféle anarchikus lázadás. A jelzők aránytalan nagysága és a téma az, ami lehetővé teszi a megkülönböztetést - és az ezekben megnyilvánuló mesterkéltség. Jellemző az indázó mondatszerkezet az erőltetett alliteráció. Nemcsak a kirekesztett kultúrák kerülnek előtérbe (ősi keleti, ázsiai és afrikai hatások), hanem a társadalomból kirekesztett emberek, rétegek is. Mindez párosul a művészi életforma szinte vallásos tiszteletével. A stílus veszélye a túlzás - minden tekintetben. A szecesszió nemcsak újításai miatt fontos a magyar irodalomban, hanem mert utat tört az újításra: nélküle nehezebben fejlődött volna ki a szimbolizmus, az impresszionizmus - de még az avantgárd is.

Babits Mihály: Egy szomorú vers (részlet)

barangoló borongó,
ki bamba bún borong,
borzongó bús bolyongó
baráttalan bolond

A szecesszió divatos műfajai:

1. Líra:

- dal
- haiku
- tájleíró költemény
- elégia
- életkép
- jellemrajz

2. Epika:

- a lélektani regény
- elbeszélés
- fantasztikus novella
- műmese

3.  Dráma: a lélektan kerül előtérbe. A színházi hatások a mai színházfelfogás előzményének foghatók fel.

- verses dráma
- példázatos kisjelenet

Szimbolizmus az irodalomban

A 20. század elejének egyik legjelentősebb stílusirányzata, a szimbolizmus.

A szimbolista stílust a szimbólumok, sőt szimbólumrendszerek alkalmazása jellemzi, zeneiségre, festőiségre is törekszik, kedveli az expresszív szavakat, kifejezéseket, az ismétléseket és általában a formai gazdagságot. A modern szépirodalomban gyakori a merész képzettársításokat eredményező szimbólumok alkalmazása, de néhány költő teljes életművét uralják a szimbólumok, szimbólumrendszerek mint például Ady Endre. A szimbólum megváltoztatja a mű egyéb rétegeinek jelentését is, látomássá nőhet, amely a reális szemlélet számára a szimbólumban megjelenített merész, hangulati-érzéki képet hitelessé teszi. A szimbólumok alkalmazása a költészetben együtt jár az újszerű szóalkotással, szókapcsolatokkal, valamint a verszene felfokozásával. 

Szimbolista vers: Ady Endre: Vízió a lápon

"Ez itt a láp világa. 
Szürke,

Silány, szegény világ. Megülte
Az örök köd, mely egyre rémít.
A láplakók közt várom én itt
Az én szép fényes reggelem,
Bús esti köd rémít s borul rám,
De az a reggel megjelen.
Rémek között, gomolygó ködben
Elszürkül minden itt a lápon,
A lelkem villan néha-néha,
Szikráit a rémekre hányom
S hogy el ne izzék, hogy legyen:
A szürkeségből néha-néha
Kidugom büszke, nagy fejem.
Vagyok fény-ember ködbe bújva,
Vagyok veszteglő akarat,
Vagyok a láplakók csodája,
Ki fényre termett s itt marad,
Ködomlasztó reggelre várva,
Várván, jön-e a virradat." 

Impresszionizmus az irodalomban

A nyugatosok egyik kedvelt stílusirányzata az impresszionista stílus. Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád verseire jellemző leginkább, de szinte a korszak minden költőjére hatott ez az irányzat. Az impresszionista költő számára legfontosabb a pillanatnyi benyomások ábrázolása, ezért "nincs ideje" a nyelv szabályos szerkezeteinek alkalmazására. Mondattöredékekkel, az igék mellőzésével, a nominális stílus gyakori felhasználásával, ugyanakkor színekben pompázó képekkel, különösen a szinesztézia eluralkodásával, halmozással, kimunkált versformákkal, finom zeneiséggel fejti ki mondanivalóját. De van olyan is, aki a sajátos szerepű értelmezők használatát tartja különösen feltűnőnek az impresszionista stílusban.

Impresszionista vers: Babits Mihály: Új leoninusok

"Kékek az alkonyi lombok, elülnek a szürke galambok,

hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.

Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,

gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.

Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,

csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.

Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor;

szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék."

A nyelvi-stilisztikai eszközök hozzájárulnak ahhoz, hogy az impresszionista művész közvetíthesse közönségéhez a tapasztalt, érzékszerveik által befogadott észleleteket, hangulatokat. Éppen a különböző érzékterületek összekapcsolódásának eredményeképpen válik kedveltté a szinesztézia, mint költői kép. Színek, fények, hangok, illatok kapcsolódnak össze a legváltozatosabb képzettársítások során eredeti, érzékletes képekké.