4. feladat: Ady-vers bemutatása

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

A vers Párizsban íródott 1906-ban, miközben Ady az egyik kedvenc kávéházának teraszán üldögélt és nézte a párizsi életet. 1907-ben jelent meg a Vér és arany című kötetben.

A címben szereplő Ősz szó egy szimbólum, ezért írja nagybetűvel. Az ősz, mint évszak szimbolizálja az elmúlást és az öregedést. Ezért a címben szereplő Ősz az elmúlásnak és a Halálnak a szimbólumává válik. 

A versben Ady a Szent Mihály sugárúton sétál egy forró nyári napon, miközben falevelek hullnak a fákról. Adynak a falevelekről eszébe jut az ősz, elmúlás és a halál.

A mű főszereplője az Ősz, ami a Halált szimbolizálja. A halál egy rossz fiúcska képében jelenik meg, aki kisgyerek módjára rosszalkodik az utcákon, becsönget a házak kapuján, majd elszalad. „S Párisból az Ősz kacagva szaladt.” Ady sokat gondol a halálra, mivel súlyos betegségben szenved. Számos szinesztézia fedezhető fel a műben, melyek kiemelik, felerősítik az érzelmeket és olvasottakat. A költő azon a bizonyos sugárúton találkozik a halállal. 

A magyar néphagyományban Szent Mihály áll a haldoklók mellett, segít nekik itt hagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra. Ez a vers nagyon élesen vetíti elénk a költő érzésit, gondolatait.

A vers műfaja chanson azaz dal. Ebben a versben Ady a halállal kapcsolatos legszemélyesebb érzésiről ír.

Ady Endre-Párisban járt az Ősz

Ady Endre: Őrizem a szemedet

A vers 1916 januárjában íródott. A világban ekkor dúl az első világháború, amelyet Ady mélységes elítélt. A halottak élén című verseskötetben jelent meg.
Ady retteg a háborútól, a világ pusztulásától, a saját betegségétől, a haláltól. Mindezek ellenében egyetlen támasza, vigasza van: Csinszka, akibe görcsösen kapaszkodik, hogy együtt túlélhessék ezt az időt. A mű Ady féltő szerelmi vallomása. Elsősorban a társra találás vigasza, a háború közepette védő, óvó otthon békéje jelenik meg benne, s nem a szerelmi szenvedély. 

Motívumként megjelenik benne a hazaérkezés, ami egyben a vers szituációja is. Ez nem csak egy motívum, mert meghatározza a költemény egészét. Egy ellentét figyelhető meg a vers egészében: egy idegen világ áll szemben az ember társával. A műből kiérezhető a népi jelleg a maga nyugodtságával, másrészről a rettenet, riadtság is.

Ady egy kastélyban él Csinszkával, miközben kint dúl a háború. Egymástól függenek, egymásra támaszkodnak, csak egymásban bízhatnak. Egy kandalló előtt ülve fogják egymás kezét, ami jelentheti a testi és a lelki kapcsolatot egyaránt. Lelki kapcsolat másik kifejező eszköze a szem. „A szem a lélek tükre.” A szem tükrözi Csinszka fiatalságát. Ady ezért néz mélyen a szemébe, hogy a lelkébe láthasson bele. „Őrizem a szemedet.” Ady az őrzöm helyett a régiesebb őrizem szót használja ami egy ünnepélyességet ad a versnek.

Műfaja elégikus chanson. Az elégia a fájdalmat, csalódást, gyászt megéneklő költemény. A francia mintára írt elégikus chanzon tehát a költő személyes érzelmeit, gyászát, fájdalmát kifejező dal.