Portfólió 4. feladat

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

A magyar romantika egyik legkiemelkedőbb műve a Vörösmarty Mihály által írt Csongor és Tünde című romantikus mesedráma. Vörösmarty 1830-ban írta, aminek témáját Gyergyai Albert XVI. Századi széphistóriájából vette. A cenzúra 1831-ig tiltotta a mű megjelenését, majd még ez évben kiadtak belőle 500 példányt.

A műben Csongor a kertből indul és oda is érkezik vissza. A monológ szerint, egy nagyon tapasztalt embert tudunk magunk elé képzelni, mivel leírja a szövegben, hogy minden tartományt és országot bejárt. Ebből tudunk arra következtetni, hogy sok tapasztalata lehet az életről, a különféle emberfajtákról, országokról, hagyományokról. Ha valaki nagyon sokat utazgat, valószínűleg azért csinálja, mert keres valamit. Lehet, hogy még ő sem tudja, hogy mit, csak érzi, hogy valami nem teljes az életében, ezért elindul, hátha megtalálja a hiányzó részecskét. Csongor is ezért indult útnak, mert kereste az élet értelmét, a boldogságot. A monológ szerint Csongor még nem találta meg a számára legfontosabb és legboldogabb dolgot az életben, annak ellenére, hogy majdnem mindent felkutatott érte. Még mindig nem érzi teljesnek az életét, hiányzik belőle az a kicsike darab, amit ő maga sem tud, hogy mi lehet. Csongor a kertbe tér vissza és ez azt jelenti, hogy a boldogság megtalálása nem a helytől függ. Úgy érzi magát, mintha csak sodródna az életben, mint egy falevél, amit fel-felkap a szél és tovább röppenti a megszokott helyétől. Lehet, hogy messze sodorja, de lehet, hogy csak arrébb mozdítja egy kicsit. Nyugtalannak érzi magát, nem számít neki, az sem, ha boldog, az sem, ha szomorú. Lassan már különbséget sem tud tenni a kettő között.
Ám Csongor a kertben megpillant egy fát. Nem is akármilyen fát, hanem egy almafát. A kert a boldogságot helyét szimbolizálja és a benne lévő almafa is egy szimbolikus világot mutat be. Az almafa mítoszokból vett szimbólum, mely arra szolgál, hogy az égi, a földi és a földalatti világokat összekösse. A Csongor és Tünde című műben nagyon könnyen észrevehetőek, a világok szereplői. Tünde szintje a Menny, Csongor szintje a Föld, és Mirigy szintje pedig a pokol. Az almafa gyümölcsének is nagyon sok mögöttes jelentése lehet. Az alma jelentheti a tiltottságot, a boldogságot, a szerelmet, a szépséget, valamint az ajándékot. Ezt a titokzatos fát egy tündérlány ültette, abból a célból, hogy megtalálja a szerelmét. Csakhogy ezt a fát egy öreg boszorkány Mirigy őrzi, aki soha sem kaphat a gyümölcsből, mert egy álmot hozó szellő mindig elszenderíti. Csongor a boszorkány kérésére eloldozza és aznap éjjel ő őrzi a fát.

Ez által Tünde és Csongor vágya is beteljesedik, mert mindketten megtalálták a boldogságot és a szerelmet egymás karjaiban.
Ennek a földöntúli boldogságnak Mirigy vet véget és Tündének távoznia kell Tündérországba.
Csongornak számos próbát ki kell állnia, hogy visszakaphassa szerelmét. Mirigy, amit csak tud, mindent megtesz, hogy akadályozza az ifjú szerelmest. Mirigy titokban levágott egy tincset Tünde hajából és ezzel saját lányát átváltoztatta, hogy ő csábítsa el Csongort. Csongor viszont, Ilmától megtudott információk segítségével, útnak indul Tündérországba, szerelme után. Találkozik Balgával, aki szintén elveszett asszonyát keresi. Így aztán együtt indulnak tovább. Beleütköznek az ördögfiákba, akik döntőbírónak kérik fel Csongor, aki jól átveri őket, versenyt futtat velük, és közben ő eltűnik egyedül az örökségükkel, amit az apjuk hagyott rájuk.
Csongor megérkezik a Hajnal birodalmába, ahol csalódnia kell, mert nem tudta, hogy a szerelmesek csak délben beszélgethetnek. Így csak egy órája van arra, hogy beszélhessen Tündével.
Mirigy megkéri az egyik ördögöt, hogy segítsen neki és adjon át Csongornak valamit. Valamint lánya helyett felkér egy másik lányt, hogy az elcsent hajtincs segítségével, ő csábítsa el Csongort. Az ördög Mirigy parancsára beöltözik Balgának és bead Csongornak egy álomhozó port. Csongor mielőtt délben találkozna Tündével, képtelen ébren maradni és elalszik. Tünde csalódottan távozik emiatt. Később Csongor és Tünde is rájön a cselszövésre és Tünde az Éj birodalmában megkéri az úrnőt, hogy hagy élhessen a Földön a szerelmével.

A történet körülményei erősen tükrözik a valós életet. Azaz, ha boldogok szeretnénk lenni az életben, akkor bizony bátran neki kell vágni az ismeretlennek. A szerelemért és boldogságért mindig áldozatokat kell hozni, mindkét félnek, mert csak így lehet teljes a szerelmük. Ki kell állni a boldogság próbáit, és amikor végre megszereztük a boldogságot, a legfontosabb, hogy meg is tudjuk becsülni.

„A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogak legyünk.”
(Francoise Sagan)