Portfólió 3. feladat

A Himnusz és a Szózat összehasonlítása

Magyarországon a 19. században kibontakozik a romantika és a politikai élet, mely az irodalomban is jelentősen megmutatkozik. Ebben az időben, Európában és hazánkban számos forradalmi megmozdulások voltak, melyeknek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vetett véget.

Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály nevét minden magyar embernek ismernie kell. A kor két kiemelkedő alakja a műveikkel hívták fel az emberek figyelmét, az elnyomás elleni küzdelmekre és az új célokra, melyeket véghez kell vinni.

Kölcsey Ferenc korán elvesztette a szüleit, ezért egyedül érezte magát. Később az irodalomban megtalálta önmagát és otthonra lelt. Kölcsey klasszicista és romantikus verseket egyaránt írt, de akkor tért át teljes egészében a romantikára, amikor Kazinczyval megszűnt a kapcsolata. A Himnusz megírásával fellendítette a kor politikai életét Magyarországon. Ezzel próbálta kérdőre vonni a társadalmat, hogy képesek-e a változásokra.

Vörösmarty Mihály írói pályafutása első felében boldog, szerelmes költeményeket írt majd később Kölcseyhez hasonlóan Vörösmarty is a hazával, a haza sorsával, jövőjével foglalkozott leginkább. Ebben az időszakban írta a Szózatot is, ami az 1832-36-os országgyűlés feloszlatása alkalmából született.

Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményének eredeti címe ez volt: Hymnus – A magyar nép zivataros századaiból. Ez a költemény az óda egyik válfaja. Emelkedett hangvételű, magasztos tárgyról szól. Istenhez könyörög, fohászkodik, tőle vár segítséget. Jellegzetes beszédhelyzete a megszólítás, ami keretszerűen ismétlődik az utolsó versszakban.

A Szózat is az óda családjából származik.

A Himnusz tartalmaz klasszicista és romantikus vonásokat egyaránt, viszont a Szózat inkább csak romantikusakat. Mindkét költemény keretes szerkezetű, azaz a költemény bevezetésében találjuk a tételmondatot, amely tömören összefoglalja a vers tartalmát. A Himnusz keretét az első, illetve az utolsó versszakban lehet észrevenni. Ezekben a versszakokban szólítja meg Istent, akitől segítséget, bűnbocsájtást kér. Kéri, hogy vessen véget a magyarok szenvedéseinek, mert már eleget bűnhődtünk a sok év alatt. Kölcsey úgy gondolta, hogy Isten az, aki kontrolállta a történelem alakulását. Az utolsó versszakban, már nem kéri, hanem szánalmasan könyörög Isten sajnálatáért. Érezni lehet a költő fájdalmát, elkeseredettségét. A vers mondanivalója az, hogy itt az ideje, hogy újra boldogság, béke, nyugalom legyen az országban.

A Szózatnál ez a keretes szerkezet az első kettő, illetve az utolsó kettő versszaknál érzékelhető. A Szózat témája a Himnuszéhoz hasonlóan a nemzet sorsa, de itt nem fohászkodik, és nem könyörög Isten segítségéért, hanem felszólítja a népet és a hazát. Felhívja a nép figyelmét arra, hogy ez az a hely ahol megszülettünk, ahol meg fogunk halni. Buzdít mindenkit, hogy legyünk hűek ehhez a hazához. Az utolsó két versszakban megismétlődik az első két versszak tartalma.

A keret után mindkét versszakban bemutatja a dicső múltat. A Himnuszban a legdicsőségesebb események felsorolása után Kölcsey előtérbe helyezi a tragikus múltat. A költő kitér a tatárjárásra, a török elleni harcokra. Próbálja meggyőzni Istent, hogy már eleget szenvedtünk. Megpróbálja úgy felvázolni a történteket, hogy az olvasó beleélje magát a szenvedő nép helyzetébe.

Kölcseyvel ellentétben Vörösmarty nem tér ki a tragikus múltra, hanem a múltról át vált a jelenkorra. Ennél a részeknél kijelentéseket tesz. „Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán.”  Összeveti az ellentéteket, amikkel buzdítani próbálja a népet. A legerőteljesebb, érzelmesebb a 8-9. versszak, amiben tisztán kijelenti, hogy bár voltak számos hőstettek, az ország mégis szenved. Ezután Vörösmarty áttér a jelenről, a jövőre és felteszi a talán a legfontosabb kérdést. Élet vagy halál? Mindkét lehetőséget felveti, mert jöhet bármi, csak a szenvedés múljon el.

A Himnuszban szintén megjelenik a jelen és az ellentétek, de nem olyan részletességgel, mint a Szózatban, ezért nevezzük ezt, értékhiányos jelennek.

A Himnusz és a Szózat verselése is majdnem megegyezik. Mindkét költemény ütemhangsúlyos, időmértékes verselésű. A kettő verselés csak annyiban tér el egymástól, hogy a Himnuszban trocheusok és spondeusok, a Szózatban pedig jambusok találhatóak.

A fent említettekből lehet látni, hogy mindkét mű a haza sorsával foglalkozik. Nem csak meg említi, hanem bőven kifejti a haza sorsáról szóló gondolatokat. A két költemény megmutatja, hogy hova is tartozunk ebben a nagyvilágban.

Mindkét mű megzenésítésére pályázatot írtak ki. Kölcsey művét 1844-ben Erkel Ferenc zenésítette meg, majd 1843-ban Egressy Béni komponálta meg a Szózat zenéjét.

A Himnusz és a Szózat nagyon hansonló és egyben különböző költemény, melyek minden nemzeti ünnepen hallhatóak és magyart megérinti, büszkeséggel tölti el, ha hallja.