Káros szenvedélyek

Manapság a világunkban nagyon elterjedtté vált a káros szenvedélyek használata, nem csak a felnőttek, hanem már a fiatalok korében is. Ide sorolható a cigaretta, fű, különféle drogok, alkohol és élvezeti szerek használata. Jóformán már nem is találkozunk olyan társasággal, baráti körrel, ahol ne lenne olyan ember, aki él ezekkel a káros dolgokkal. Sokan úgy szoknak rá ezekre a dolgokra, hogy rossz társaságba kerülnek, rászoktatják őket, buliban tudtuk nélkül a szervezetükbe juttatják, vagy esetleg csak kíváncsiságból kipróbálják egyszer kétszer, utána viszont lehetetlennek tűnik számukra a leállás. A legrosszabb, hogy tudják, azt, hogy ártanak maguknak, az egészségüknek, de legtöbbször még a környezetükben lévőknek is, de még sincs elég akaraterejük és elszántságuk ahhoz, hogy leálljanak. Vannak olyan drogok, amiket használatuk kezdete után, kb egy éven belül megöli az embert. Ezzel valószínűleg, a legtöbb droghasználó tisztában van, tudja, hogy mi vár rá, ha nem hagyja abba, de mégsem tesz semmit annak érdekében, hogy visszafordítsa a dolgokat. Tudja, hogy meg fog halni, de egyszerűen nem foglalkozik vele, mert csak az a fontos neki, hogy akkor, abban a pillanatban, nagyon jól érezze magát a szerektől. De szerintem, őket nem is fogja, soha sem érdekelni, hogy mi lesz az életükkel. Nem érdeklik a körülöttük lévő emberek. És a legrosszabb, hogy mostanában egyre fiatalabb korban szoknak rá ezekre a káros dologra a fiatalok. Undorító, amikor egy szórakozó helyen, úgy juttatják, az ember szervezetébe a drogokat, hogy az ember, még csak nem is sejti. Elég 2-3 percig figyelmetlenül hagyni a kikért innivalónkat, utána még kitudja ki és mit rakott bele, amíg nem figyeltünk.

De szerencsére, egyre több drog ellenes csoport van, akik próbálják visszaállítani ennek a folyamatnak a gyors növekedését. 

Szerintem létezik a szabadság, a szabad akarat is, de a sors és a végzet is. Tudjátok például, hogyan játsszák a bridzset? Kiosztják a kártyákat - szerintem így születtünk. Hogy milyen lapja van az embernek, azt befolyásolja a genetika, a környezet, az idő. Ebben nincs szabadság, nincs választás...De mint a bridzsben is, az nyer, aki a legtöbbet ki tudja hozni azokból a lapokból, amilyenjei éppen vannak. Ez a szabadság, a szabad akarat, hogy mit kezdünk azzal, amink van.(Feldmer András)

Szerintem sok igazság található Feldmer András szövegében, nagy részben egyet értek vele. Az ember nem tudja irányítani, megválasztani azt, hogy mikor szülessen meg, milyen időbe, milyen országba, családba, kultúrába. Akik a szegény országba és családba születnek bele, biztos sokat kérdezik maguktól, társaiktól, hogy vajon neki miért ezt a sorsot szánta az élet. Vannak, akik irigykednek a módosabban élőkre, meg haragszanak az életre, amiért nekik nem adatik meg az, ami másnak igen. De ha valaki irigykedik az szerintem nem megoldás. A megoldás abban rejlik, hogy az élet viszont adott nekünk szabad akaratot, szabadságot. Az életünkben meg kell látni a jót, és azt kell tovább szépíteni, csiszolni. Ha vannak álmaink, céljaink, nem szabad feladni őket, addig kell harcolni, amíg el nem érjük azokat. Például aki szegény családba született, vagy éppen a szülei alkoholisták és nem foglalkoznak vele és mindent megtesz azért, hogy csak kitörjön ebből a közegből, ebből az életből, komolyan veszi a dolgokat, tanul és elkezd önállóvá válni, csak hogy szebb és jobb életet élhessen később a gyerekeivel, mint amilyenben nevelkedett. Szerintem ezeket az embereket nagyon lehet csodálni, tisztelni és jó néhány ember példát vehetne róluk, például azok, akik csak felvágni tudnak az új autójukkal, vagy az legdivatosabb, legdrágább ruhákkal, kiegészítőkkel. 

Fontos-e hogy legyen példaképünk?!

„A példakép olyas valaki, akire felnézel, aki inspirál téged.”

Az emberek életében nagyon sokat jelent, ha van egy példaképük, akire felnézhetnek, akit követhetnek. Nagyon sok minden lehet példaképünk, például egy híres sportoló, költő, író, politikus, híres ember, énekes vagy színész, vagy akár a saját édesanyánk, édesapánk, testvérünk. Választhatunk értékes és igaz embereket, de gazembereket is. Ez attól függ, hogy milyen emberek szeretnénk lenni. Ezért nagyon fontos, hogy úgy válasszuk meg a példaképünket, hogy a viselkedésével, szokásaival a jó irányba tereljenek minket. Amikor még kevés a tapasztalatunk az életben, akarat nélkül keresünk egy olyan fajta személyt vagy személyeket, akiről tudjuk, hogy sok mindent megtapasztalt már az életben. Nagyrészt olyan példaképeket választunk, akiknek a tettei, felszólalásai nagyon szimpatikusak nekünk. Elkezdünk érdeklődni irántuk, majd egyre jobban elkezdjük utánozni a szokásaikat. Szeretnénk hozzájuk hasonlítani, a viselkedésünket az ő viselkedésükhöz igazítjuk. Szerintem fontos, hogy a példaképünk egy olyan személy legyen, aki viszonylag közel áll hozzánk, mint például az édesanyánk, vagy az édesapánk, hogy teljesen kiismerhessük és tudjunk hozzájuk fordulni segítségért, ha esetleg bajban vagyunk. Ha valaki nem választ magának példaképet fiatal korában, akkor nem alakul ki neki egy biztos alap, amire felnőttként építhet. Nem lesz önbizalma, könnyen kétségbe eshet, ha egy nagyobb megpróbáltatás elé kerül. Nem lesz, kisajátított értékrendje valamint gondosan kialakított személyisége. Hol a jókhoz, hol a rosszakhoz fog csapódni. Természetesen követni, és nem utánozni kell a példaképet, az értékeit kell magunkévá tenni, nem a mozdulatait, kinézetét, öltözködését. Persze, idő közben kiderülhet, hogy az általunk választott példakép, nem jó számunkra, illetve a választott személy, csak a külvilágnak mutatta a szépet és jót. Ilyenkor a legtöbb esetben csalódunk, az általunk kiválasztott személyben. De nem szabad összetörni és búslakodni, az a legjobb döntés, ha keresünk egy másik személyt és csak akkor ismerjük el példaképünként, amikor már teljesen kiismertük szokásait, személyiségét, nehogy újabb csalódásban legyen részünk.

Így személy szerint fontosnak találom, hogy az embernek már gyermek kora óta legyen egy biztos támpontja, akire mindig felnézhet, akit követhet és csodálhat: egy példakép, mivel: „Egy jó példakép terel a sikerhez vezető útra.”

Sport - Élet

Sportolóként tudom, hogy a küzdés az egyik legfontosabb és legerősebb dolog az életben. Ebben a világban nem lehet élni küzdés nélkül. Meg kell állnunk, a saját lábunkon, ha valamit el akarunk érni. A sport arra ösztönöz minden egyes nap, hogy van miért élni, küzdeni, van értelme az életnek és megtanít arra, hogy mindig van út, ami feljebb visz.

A sportot felfoghatjuk úgy, mint az élet játékos változata, mivel a sport megtanít minket az élet legfontosabb dolgaira, erényeire. Hogy mik is ezek az erények? Kezdjük az elején. A sport megtanít az összetartásra, az önfeláldozásra, az alázatosságra, a kitartásra, a gyors elhatározásra, az önállóságra. Megtanít tisztelni, valamint megtanít elfogadni azt, hogy az élet nem mindig igazságos.  Csak akkor, de csakis akkor lehet, egy csapat sikeres, ha ezeket az erényeket az összes játékos szem előtt tartja. A pályán és a pályán kívül is segíteni, biztatni kell, a társadat. Ha önző vagy és csak a saját sikeredet tartod a legfontosabbnak, akkor nem vagy való csapatjátékosnak. Nagyon fontos, hogy ha nyer egy csapat, akkor az összes csapattag egyaránt nyer. Még akkor is, ha valaki csak 2 percet játszott. Hogy miért? Hát azért, mert a győzelem, nem csak azokon múlik, akik azt az egy meccset lejátszották. A győzelem egy hosszú folyamat eredménye. Aki csak keveset tudott bizonyítani, az is győztesnek számít, mert az edzéseken ő is segítette a csapatot és ugyanolyan győztesnek számít.

Szerintem a sport az hozzá tartozik az élethez. Az általunk legjobban szeretett sportággal lehet teljes az élet. Ha kitartóak vagyunk, biztos, hogy meglesz a gyümölcse. A sporttal le lehet vezetni az egész napos feszültséget, ki adhatjuk magunkból az érzelmeket, elfelejthetjük a gondjainkat. Mert sport közben az embert nem törődik a körülötte lévő dolgokkal, csak is arra koncentrál, amit éppen akkor csinál. Az ember megtanulja elfogadni a kudarcokat, valamint rájön, hogy képes a győzelemre, csak akarni kell. Ugyan úgy, mint az életben: vannak mély, de vannak csúcspontok is és a sport által meg tanuljuk kezelni ezeket a helyzeteket. Nincs olyan, hogy lehetetlen, az esély, mindig minden esetben megvan. Ha nem is próbálkozunk, hanem egyből feladjuk, akkor soha sem tudjuk, meg, hogy mi lett volna ha… Ezért kell kihasználni minden lehetőséget, ezért kell, mindig önbizalommal nekilátni az előttünk álló nehézségeknek. Megfutamodni egy nehézségtől, sokkal rosszabb, mint vereséget szenvedni, mert a vereségből mindig tanulhatunk valamit.

„A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.”

Harmadik, negyedik dokumentum.

A múlt héten kiválasztottam egy Boccacio novellát, mégpedig A sólyom feláldozása című művet és átírtam egy másik szereplő szemszögéből a történetet.

Valamint a hétvégén megcsináltam a videót, egy Janus Pannonius versillusztrációt.

Portfólió

Egy Petrarca verset kiválasztottam, írtam néhány sort a költőről, majd leírtam a választott verset. A vers után 10-15 sorban leírtam, hogy miről szól a vers.

Portfólió

Még a múlthéten megcsináltam az első dokumentumot, a Szövegkezelést. Összehasonlítottam a két weboldalt és így állítottam össze, egy egyoldalas összefoglaló szöveget a reneszánszról.